Wicked Game?

...Nem értem önmagamat se, akkor hogyan várjam el mástól, hogy szeretni tudjon vagy megértse zavarodott elmémet...

Eltüntek belöllem azok a furcsa de kellemes érzéseket amit az ember az első randin érez. Nem hajt a kiváncsiság, nem félek attól, hogy tetszeni fogok-e újra, nem zavar a mások szerint szörnyű kínos csend, nem vagyok zavarba, nem érdekel különösebben a másik. Mi történik velem? Bárkivel találkoztam az elmúlt fél évben, mindig volt bennem egy erős visszatartó erő, amit nem értek. Az agyam miért blokkol, amikor a lelkemnek szüksége lenne az ápolásra. Szüksége lenne valakire, aki nem csak szükségtárgyként tekinti rám. Az egyik felem vért izzadva vágyik a szeretetre a másik meg elutasító és közönyös bárkivel szemben. Mr. A -ra már teljesen kijózanodva gondolok, elmúlt a másnapi mámor. Feltételezem ő is valahogy így érezhet irántam mivel tegnap este felhivott csak azéret, hogy megkérdezze mi a helyzet velem (reggel az ő ágyából keltem ki, azóta sok minden nem történhetett), nem hogylétem felöli érdeklödésből hivott fel bizonyára. Nem értem önmagamat se és őt se...

A legrosszabb érzés együtt feküdni reggel az ágyban a férfivel aki cirogat és tudod, hogy sose mondhatod neki azt, hogy "Szeretlek".

Együtt feküdni és belegondolni, hogy lehet nem is látom soha többet. Emberünket nevezzük Mr. A-nak mint Mr. Anonymus, akivel szikrázik a levegő, minden egyes együtt töltött percben és nem tudom eldönteni, hogy ez egy színjáték vagy valóságos. Mind a ketten értelmes emberek vagyunk és nem tudunk, nem akarunk egyről a kettőre jutni már sok-sok hónapja. Minden egyes együtt töltött éjszakát követő nappal szenvedés, nem tudom, hogy a testem szenved még a gyönyörtöl amit nem élvezhet most pár napig vagy a lelkem, hogy nem láthatom és nem érezhetem. Mr. A nem tud szerelembe esni, de egy részeg este kicsúszik a szájából a bizonyos tiltott szó, amire már egyikünk se emlékszik tisztán és nem tudni, hogy a kielégülés utáni vágy hajtotta ki vagy az érzés, hogy újra a karjaiban tarthat.